Ritkán van az embernek olyan filmélményben része, mely után az agysejtjei enyhe sokkos állapotba kerülnek. Sion Sono japán rendező Love Exposure c. mesterművének sikerült elérnie az agyban végbemenő kémiai folyamatok egyirányba tolását, melyre gyógyírként csak az önkívületi állapotban kitöltött feles tűnt átmeneti megoldásnak.

 Miután az alkohol szétterjed a testben, gyanútlan áldozat két szót tud megfogalmazni:

- Holy shit.

Majd az órára pillantva, s detektálva az idő múlását mégegyszer csak ennyit:

- Holy shit!

Szem kikerekedik, lélek kavarog, agy feléled. 4 óra. Bosszankodik. NÉGY(!)* teljes óra elröppen mialatt a mester mesél, lebilincsel, pofátlanul játszik a néző érzelmeivel. Nincs mocorgás, zsibbadt végtagok, ásítozás.

Mit képzel „ez” magáról, hogy ilyet megtehet??? Hogy meg tud tenni!? Velem!

- Holy shit!

Egy film, ami majdnem minden. Úgy, hogy közben nem túlzsúfolt, nem giccses. Valódi különlegesség vallásról, szerelemről, vágyakról, perverzióról, személyiség-fejlődésről. Műfaját tekintve is nehéz bekategorizálni: komédia, dráma, romantikus, action, néhol horror elemekkel vegyítve. 2008-ban készült, számos fesztivált megjárt, rengeteg díjat bezsebelt.

A történetről nehéz spoiler nélkül írni, összefoglalni pár mondatban pedig szinte lehetetlen. Annyira vad és abszurd, irreális és mindeközben reális. Az ördög a részletekben rejlik, a cselekmények folyamatosak, változatosak, s ehhez e néző hangulata is végig illeszkedik. Percről percre hol megmosolyogtat, megdöbbent, megriaszt, elgondolkodtat. A sztori vezérvonala egy fiatal srác (Tsunoda Yu) felnőtté válását, személyiség-fejlődését követi végig. Hogyan lesz Yu naiv, példamutató gyermekből az utcán lányok bugyiját fotózó „perverzek királyán” át igazságosztó terrorista, elmeosztályi gondozott, szerelmes suhanc. Majd férfi.

Természetesen a filmben szinte klisészerűen megjelenik az abszulút gonosz, egy fiatal lány (Aya Koike) személyében, aki nem mellesleg egy vallási szekta vezetője. A karaktereket tekintve mindenkiőrült, mentálisan instabil, és persze perverz.

Sion Sono-tól kap az arcába a néző mindent, mi szemnek-agynak ingere: zsarolást, intrikát, konstans merevedési zavart, agymosást, kasztrálást, pornográfiát, biblia-idézeteket…

Döbbenet ahogy a rendező végig fenn tudja tartani a feszültséget; ahogy abszurd módon a fiktív történetbe bújtatva bemutatja a valóságot (nem nehéz kitalálni melyik egyházról lett mintázva a filmbeli szekta). A film erősségét mindenképpen a dráma kibontakozását követő végkifejlet (utolsó 1 óra) adja, melyben zseniálisan mutatja meg az alkotó a lehetséges alternatív befejezéseket úgy, hogy közben a történet vonalát megtartja.

Mindenképpen „must see” kategória annak, aki egy 4 órás szürreális, perverz utazásra vágyik egy másik dimenzióba. S nem bánja ha visszatérve a szókincse egy rövid időre pár szóra redukálódik.

Holy shit.
*a film eredetileg 6 órás, de a producerek kérésére megvágták