Erős kezdéssel indult a Koreai Kulturális Központ új, koreai pop-kultúrával foglalkozó esemény-sorozata, a K-Corner, ahol két "klasszikus" koreai  drámát láthatott a közönség, majd utána egy rövid Q&A (Questions and Answers) keretében lehetett kérdezni a forgatókönyvíró-rendező Min Byung-hun-tól. A melankolikus társadalomkritikával átszőtt drámai alkotások rengeteg gondolatot, metaforát, ellentmondást és feszültséget tártak a nézők elé ahhoz, hogy legyenek kérdéseik a művészhez.

A két kis költségvetésű film (Tévedhetetlen szerelem, 2015; Érintés 2012 ) viszonylag friss alkotások, így a mostanában egyre "elakciósodó" mainstream koreai mozi és sorozat után felüdítő volt látni filmvásznon olyan komoly témákat és társadalmi problémákat boncolgató "okos" művészfilmeket, mint amilyenek a 2000-es évek elején jellemezték a koreai filmipart.

Maga a vetítés vidám hangulatban kezdődött: a zsúfolásig telt teremben a nézők épp csak a feliratot nem látják az előttük ülők fejétől, úgyhogy vetítéseknél nem szokványos módon a film 10-ik percében a vetítő megállítja a filmet, hogy a feliratot a kép felső részébe pozícionálja. Ez a szórakoztató közjáték némiképp rányomta a bélyegét a nézőkre is: időnként olyan jeleneteken is nevetni akartak, amikor groteszkbe forduló sötét, erőszakos jelenetek kerültek elénk. Szerencsére a film befejező képsorai sem adnak feloldódást ahhoz, hogy a szünetre indulók ne érezhetnének kényszert a helyenként súlyos eszközökkel kifejezett mondanivaló elemzésére.

A Magyarországon élők számára életidegen a teljesítményalapú társadalmi berendezkedés, Dél-Koreában már gyerekkortól kezdve rányomja a bélyegét az emberek életére a gyakran depresszióba forduló teljesítménykényszer. A felnövő gyerekek számára nagyon fontos a jó egyetemi végzettség, a jó diploma, ami a biztos egzisztenciát jelentő álláslehetőségeket adja számukra. A társadalmi szinten betöltött pozíció pedig mindennél fontosabb, amit a végzettség, elismertség, rang és gazdagság határoz meg. Ez ugyan Dél-Korea növekvő gazdaságának motorja, de egyben egész társadalmi légkörének megfertőzője is lehet; Min Byung-hun szerint az emberek a siker hajszolása érdekében elvesztik életük értelmét, boldogságuk keresését is.

A Q&A keretei között fesztelenül, de komoly, melankolikus arccal ülő Min Byung-hun mintha saját filmjéből lépett volna elő: rövid, lényegre törő válaszaival hamar eloszlatja a nézők kétségeit afelől, hogy ők most itt egy szokványos filmet láttak, ebben az alkotásban a szereplők csupán kifejezési eszközök voltak, a történet hétköznapisága pedig a filmben ábrázolt tragédia mindennapos kilétét hivatott tükrözni.

A rendező a laikusok számára is nyomatékosítja, hogy teljesen saját alkotásaival Dél-Korea aktuális problémáira próbál reflektálni, a tökéletesnek tűnő gépezet csillogása alatt megbúvó társadalmi repedésekre, miközben éles ellentétet állít a jólét és a boldogság között. Szerinte a siker hajszolása megfertőzi az ember lelkét, míg a boldogság teljesen egyszerű dolgokból fakad. A teljesítménykényszer, az oktatás szigora, az öngyilkossági ráta növekedése mind olyan témák, melyeket a mainstream filmekben vagy sorozatokban nem említenek, vagy csak nagyon felületesen.

Love never Fails / Tévedhetetlen szerelem – dél-koreai dráma, 2015. Rendező: Byung-hun Min Forgatókönyv: Byung-hun Min Főszereplők: Hyeong-seong Jang, Jeong-won Choi, Yu-jin Oh

Ha nincs fájdalom, nincs nyereség. Ez a mottója a Yoo családnak: az apa sikeres orvos, az anya tökéletes feleség, a lány kitűnő tanuló egy rangos középiskolában. Ám a tökéletes felszín alatt életük mégis zavart, az apa elfoglalt, az anya számára lánya osztályzatai a legfontosabbak, a tinédzser lány pedig mindent megtesz, hogy anyja túlzó elvárásainak megfeleljen. Magukban őrlődnek magányosan, miközben boldogságukat keresik, s egy ponton túl úgy tűnik életük valóban elkezd darabjaira hullani. Az anya egyre irreálisabb követelményekkel „terrorizálja” saját lányát, az apa szexuális zaklatás miatt áll bíróság elé, miközben egy taxissal is véget nem érő, abszurd vitába bonyolódik, mely a rendőrségen sem ér véget.

Touch / Érintés – dél-koreai dráma, 2012. Rendező: Byung-hun Min Forgatókönyv: Byung-hun Min Főszereplők: Ji-yeong Kim, Joon-sang Yoo

Történetét tekintve egy nehéz nap metaforája, Suwon (KIM Ji-young) ápolóként dolgozik, olyan idős betegekkel foglalkozik, akiket családjuk otthonba adott. Férje Dongsik (YOO Jun-sang) valamikor sikeres élsportoló volt, de alkoholproblémái miatt lecsúszott, középiskolai testnevelőként dolgozik. Egy nap ittasan cserbenhagyásos gázolásba keveredik, kislánya pedig szexuális molesztálás áldozata lesz. Az anya felkeresi a molesztáló otthonát, ahol embertelen körülmények közt találja a fiú haldokló édesanyját…

A teljes beszámoló eredetileg a Korea in Hungary blogon jelent meg sok-sok képpel

"És hogy gondolkozik egy igazi rendező?" - a rendezvény a 'Koreai film és drámaközösség' nézőpontjából itt olvasható

Ha tetszett, légyszi ne feledd lájkolni Facebook oldalunkat! - köszi! :) :) :)