Ahogy peregnek a könnyek...

No, persze nem azért mert olyan hihetetlenül sok hiperrossz dolog történik körülöttem. Köszönöm mindenkinek jól vagyok. Sőőőt. Legkedvencebb perverziómnak, a mondvacsinált depressziónak élek. Magamba szívom a szenvedés minden gyönyörét:)

Tegnap kezdőlökésnek pl. Wong Kar-wai (Szerelemre hangolva, 2046) első filmje megtette hatását (As Tears Go By).

Itt a sztori még nem saját, Martin Scorsese Aljas utcák (Mean Streets) című hetvenes évek eleji dolgozatának hongkongi átirata, de a velejéig magában hordozza a tipikus Kar-wai jegyeket :) (Mellesleg érdekes hogy Hong-Kong és Hollywood ide-oda dobálja a labdát ugyanazon forgatókönyvekkel...lsd legújabb Scorsese film a mozikban...(Tégla). Hát az eredeti ötletek hol maradnak ?)

A hongkongi mozinak is lényege a sztárkultusz, mint az amerikainak. Mindenhol nagy kanállal eszik a hongkongi filmet Ázsiában, de elég népszerű Japánban és Dél-Koreában is. A nagy falat persze Kína, népszerű is a hongkongi mozi, meg általában a popkultúra annyira, hogy még északon is divat fiatalok körében a mandarint kantoni (hongkongi) akcentussal beszélni.

As Tears Go By...nos... egy szipla triádsztori hatalmas barátsággal, sok vérrel, és megmosolyogtató szerelemmel. A főszereplők , Andy Lau és Maggie Cheung pimaszul fiatalok még, de hozzák a formájukat. A ruhák giccsesen virágosak, az utcák neonszínben pompáznak a szerelmesek meg persze elkerülik egymást...imádom:) Hihetetlen, de ennél a palinál még a cigarettafüst is érzékien száll fel...