A koreai, thai, japán konyhában használatos alapanyagokat importáló Pan Asia cég világszerte arra vállalkozott, hogy az ázsiai ízeket becsempéssze az emberek konyhájába. Legújabb üzletük K-FOOD néven fél évre az Ázsia Centerbe költözött, így - többek közt - a távol-keleti konyha nagy rajongójaként ennek hivatalos megnyitóján néztem (volna) körül.

Szemesnek áll a világ

Tehát a feladat adott volt: időben odaérni, mindent észrevenni, megjegyezni, leírni.

A helyszín megtalálása kisebb kihívásnak tűnt, hisz belvárosiként, ha valami gyalog/rollerrel és/vagy 2 átszállással nem közelíthető meg, már szinte világkörüli útnak számít, s egyébként is „ezer éve” nem jártam az Ázsia Centerben, ráadásul valahol elkavartam a szemüvegem, ami megnehezítette a buszok táblájának felismerését :). (ps. Soha de soha ne hagyd a szemüvegedet ráülhető helyen. Mert kilapul. Te meg csak pisloghatsz.)

... végül szemtelenül, és megkésve bár, de odaértem.

Koreai történelem

A megnyitó során Yim Geun-hyeong, a Koreai Köztársaság budapesti nagykövete köszöntőbeszédében említette, hogy egy nép gasztronómiájában benne van a történelme. Ez szöget ütött a fejembe, s elhatároztam, hogy falni fogom a tudományt. Bekebelezem, hátha a részemmé válik és megnő tőle az eszem.

Így aztán elsősorban mindent megkóstoltam. (a gyakorlati oktatás részeként)

Ettem valami nagyon csípős paradicsomos halasat (duckbokki), meg átlátszótésztás gombásat (japchai), meg rizstekercset (kimbap). Megfigyeltem, hogy mások hogy kevernek egy igen nagy lábas káposztás répásat szósszal össze. (a bibimbapot közvetlen étkezés előtt keverik együvé- állítólag ettől lesz igazi), és ezen a leckén is átrágtam magam. Kezdtem igazi történésznek érezni magam.

Hogy legközelebb is legyen eszem, szereztem útmutatót (A program részeként a magyar nyelven kiadásra került, a koreai konyhát bemutató „Hansik” című könyv elérhető volt.), és a szalagvágás után az újonnan nyílt boltban körbenéztem alapanyagügyben. Kisebb bolt nagyon sokfélével. Jó lesz ez.

Egy kicsi mozgás...

Amíg vártam, hogy ez az egész íz-kavalkád lentebb csússzon, elmerengtem az egészséges életmódon, meg a mozgás és a sport fontosságán. Elkezdődött a Home Made Asia K-Pop bemutatója: hogy ezek milyen jók, és mennyit mozognak... fantasztikus. De könnyű nekik. Az elmúlt órában nem végeztek ilyen fontos és komoly gasztrokutatást, és különben is alapjáraton feleakkorák.

Majd a tradicionális táncot bemutató Mugunghwa folytatta a sportot. Ők már lassabbak, nem vibrálnak, de ugyanúgy fáradhatatlanok. Sejtelmesen suhogó szoknyák, lágy fátylak, csattanó legyezők. Elegáns.

A Máté Taekwondo meg valami igen ütőset hozott. Na jó, rugósat. Precíz, erős, pontos, energikus.... félelmetes mozdulatok. Soha nem hittem, hogy egy küzdősport lehet szép. Pedig de.

Egész úton hazafele

Már a buszon elhatároztam magam: főzni fogok, meg egészségesen élni, meg egyáltalán. Fakanalat már láttam, van fazekam is, és egy újabb ázsiai bolt révén alapanyagom is lesz. Hogy mit főzzek, azt majd megmondja szakácskönyv. A sportot még alaposabban át kell gondolni, de addig is zöldséget, meg fermentáltakat eszem, és a pizzára rá se nézek. /ColorSnail/

(A képekért köszönet a Home Made Asia csoportnak)

(( Ps.: Hiába okosítottam magam ki, valamit nem értek. Ha a hagyományos koreai konyháról olvasgatok, akkor az újvilági paprika hogy kerül bele a történelembe? ))

(( Ps2.: A paprika miatt? ... Tényleg hasonlít a magyar étkekhez.))